A Dugonics téri egyetemi épülethez legközelebbi kőgömbön a név: Szent-Györgyi Albert (1893-1986), aki a szegedi egyetem Orvosi Vegytani Intézetét vezető professzorként fedezte föl a C-vitamint, majd nyerte el 1937-ben az orvosi-élettani Nobel-díjat „…a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért” indoklással. Tudósi teljesítményét 1937-ben Corvin-koszorúval ismerték el, 1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. 1940-ben a szegedi egyetem rektora lett. Akkoriban az izommozgás biokémiájával foglalkozott. E munkájának eredménye is – például a mechanikai izommozgás fehérjekémiai hátterének feltárása – Nobel-díjjal értékelhető teljesítménnyel egyenértékű.

A Kossuth-díjas Kalmár László (1905-1976) kutatási területe a matematikai analízis, a matematikai logika és alkalmazásai, különösen a kibernetika, a számítástudomány és a matematikai nyelvészet. 1949-ben a szegedi egyetem rektora, és az MTA tagja lett; 1962-ben alapította meg a Kibernetikai Laboratóriumot, amelyben 1964-ben már számítógép működött. Ez és a Számítástudományi Tanszéke alapozta meg az SZTE Természettudományi és Informatikai Karán a világhírű programtervezői és programozó matematikusi képzést.

Világhíres matematikus, széles nemzetközi kapcsolatrendszert ápolt Szőkefalvi-Nagy Béla (1913-1998), aki MTA-tag (1945), kétszeres Kossuth-díjas (1950, 1953) tudós. Kutatási területe: a Hilbert-terek lineáris operátorai, tágabb értelemben a teljes funkcionálanalízis, de eredményeket ért el a Fourier-sorok elméletében is. Kétszer vállalta a szegedi egyetem természettudományi kari dékánságát. A rendszerváltozás után a Szegedért Alapítvány első fődíjasa (1990), Szeged város díszpolgára (1991). Tanulmányait számos nyelvre lefordították.

Zoológus, a premontrei rend tagja volt Ábrahám Ambrus (1893-1989), mikor 1934-ben a Tisza-parti városba került. 1940-től 1967-ig a szegedi tudományegyetemen idegszövettani és idegélettani kérdésekkel foglalkozott, mikrotechnikai eljárásokat tervezett az idegek tanulmányozására. Jelentősek a vérerek beidegzésére, az intracardialis idegekre, a hallóidegekre vonatkozó összehasonlító kutatásai. Az MTA-tag (1945), Kossuth-díjas (1953) ideghisztológust egyházi kötelmei alól 1967-ben mentette föl a pápa.

A funkcióanalízis egyik megalapítója Riesz Frigyes (1880-1956) matematikus. Fölismerte ugyanis, hogy – a függvények közötti összeadás, számmal szorzás és skaláris szorzás műveletét alkalmasan definiálva – a függvények egy széles osztálya ugyanúgy viselkedik, mint a vektorok. A Szegeden létrejött világhírű matematikai centrum MTA-tagja (1916), kétszeres Kossuth-díjas nagysága vállalta a Matematikai és Természettudományi Kar dékáni tisztét (1921), a tudományegyetem rektori megbízatását (1925, 1945) is.

A Kossuth-díjas akadémikus, Budó Ágoston (1914-1969) fizikus kutatási területe: a molekula-színképek, a dielektrikumok fizikája, a molekuláris lumineszcencia. A poláris molekulákat tartalmazó folyadékok nagyfrekvenciás elektromos térben való viselkedésével foglalkozva a Debye-elméletet tette megalapozottabbá. A szegedi tudományegyetem Természettudományi Kara dékánjaként (1958, 1959) is folytatta tudománypolitikai és tudományszervezői munkásságát. Foglalkoztatták az oktatás korszerűsítésének kérdései, jeles egyetemi tankönyvíró.

A biokémikus Straub F. Brunó (1914-1996) a „Szent-Györgyi-iskola” jeles tagjaként 1937-től tanított a szegedi egyetemen. A kétszeres Kossuth-díjas (1948, 1958) kutató munkássága az enzimek, az izomműködés, a fehérjeszintézis és a sejtlégzés területére koncentrálódik. 1941-ben – többek között ő – fedezte fel az aktint; állati szervezetből sárgaenzimet állított elő, amelyet Straub-diaporáznak neveztek el. Az MTA Szegedi Biológiai Központ alapító (1971) főigazgatója. Az akadémikus a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának utolsó (1988-1989) elnöke.

A „legszögedibb szögedi”, a néprajztudós és művészettörténész Bálint Sándor (1904-1980) fő kutatási területe az Alföld és Szeged néprajza, a vallási néphagyományok. Az 1947–1965 között egyetemi tanárként oktató néprajzkutató 1962-ben a történelemtudományok kandidátusa lett. Tanítási engedélyét 1950 és 1956 között megvonták, 1965-ben „rendszerellenes izgatás” vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A vallási néprajz hazai megalapozójának tudományos munkásságát mintegy félezer közleménye őrzi.

A kemoterápiás gyógymódok, az immunrendszer és az idegi eredetű gyulladások nemzetközi hírű kutatója Jancsó Miklós (1903-1966). Az akadémikus (1946), kétszeres Kossuth-díjas (1948, 1955) farmakológus, hisztokémikus, fiziológus orvosi tanulmányait Szegeden végezte, itt 1938-tól haláláig a gyógyszertani intézet igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanára volt. Kutatói eredményei közül az egyik, hogy felfedezte a dekametilén-diguanidin és származékainak terápiás hatását a dél-amerikai álomkór és a kala-azar gyógyításában.

A föld és ásványtani tudományok doktora (1952), a Kossuth-díjas (1952) Koch Sándor (1896-1983) mineralógus 1940-ben került a szegedi tudományegyetemre. Itt teljesedett ki kutatói, oktatói, (tan)könyvírói pályája, amely 1920-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárában a Kárpát-medence bányahelyeinek ásványaival foglalkozva indult. Az ásványtani oktatási-kutatási profil megteremtésével együtt létrehozta az ország határain túl is jól ismert – ma már az ő nevét viselő – szegedi ásványgyűjteményt.

A jogtudós Kovács István (1921-1990) 1950-től haláláig tanított a szegedi József Attila Tudományegyetem általa vezetett államjogi tanszékén. Az akadémikus (1965) tudományos érdeklődése elsősorban az alkotmányfogalom elméleti alapjainak és történeti fejlődésének vizsgálatára irányult. Az összehasonlító alkotmányjog nemzetközileg elismert kutatójaként főként az alkotmánygondolat 20. századi alakulása terén kifejtett munkássága jelentős. Foglalkozott munkajoggal, valamint a magyar közjogi pozitivizmus történetével is.

A belgyógyász Hetényi Géza (1894-1959) kutatási területe: a máj- és cukorbetegek anyagcseréje, a kalcium-anyagcsere, a lipodystrophia. A kétszeres Kossuth-díjas (1950, 1955) akadémikust (1949) foglalkoztatta a vegetatív idegrendszer funkcionális zavarainak jelentősége a fekélybetegség és a hipertónia patogenezisénél. 1947-től vezette a szegedi I. számú Belgyógyászati Klinikát, prorektori teendőket is vállalt (1950). Kötete jelent meg – többek között – az anyagcsere-betegségekről, a légzési szervek és a gyomor betegségeiről is.

A középkori (9-15. századi) magyar történelem és a történeti segédtudományok Kristó Gyula (1939-2004) kutatási területe. A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett magyar-történelem és latin szakos tanári oklevelet, itt kutatott és oktatott 1962-től haláláig. Vállalta a JATE BTK dékáni (1987-1989) és a tudományegyetem rektori (1982-1985) teendőit is. Az akadémikus (1998) Szeged díszpolgára (1998). Többekkel lefordította magyar nyelvre Szent István király intelmeit és törvényeit, sikert aratott több tudománynépszerűsítő könyve is.

A Latin-Amerika története Tanszék (1967) megalapítása is Wittman Tibor (1923- 1972) teljesítménye, aki 1959-ben került a szegedi egyetemre. Történészként foglalkozott a Habsburg-ellenes erdélyi függetlenségi harcok nemzetközi összefüggéseivel, a nyugat-európai, és az úgynevezett „harmadik világ”, azon belül is Latin-Amerika történetével. De a régi magyar irodalom területén is adott közre kutatási eredményeket. Az MTA-doktor a József Attila Tudományegyetem oktatási rektorhelyettesi tisztséget (1964–1967) is betöltötte.

A Tudós sétányt szegélyező, 30 centiméter átmérőjű mészkő díszeket a szegedi szobrász, Székó Gábor készítette 2012-ben.